A halott talizmán

Monoton kopogásra ébredtem,amikor kinyitottam a szemem láttam hogy az eső veri ilyen durván az ablaküveget.Felültem,és miután sikerült kiűznöm az álmot a szememből az ablakhoz siettem és behúztam a redőnyt.Rideg félhomály borult az egykor oly meleg,és kedves szobára,és sajnos az a személy aki eltudta volna űzni ezt az érzést már nem volt itt.Lassan magamra vettem az iskolai egyenruhát,majd kifésültem sötét színű hajam , és elővettem az  esernyőmet és egy pár gumicsizmát.A talizmánt is gondosan eltettem,majd felvettem a vállamra akasztottam a táskámat és kiléptem az ajtón.Miután gondosan bezártam magam mögött,lassan elindultam az iskolába.Egész úton csak az esőt figyeltem,és próbáltam tudomást sem venni a növekvő rossz érzésről ami a hatalmába kerített.Valami határozottan készülődött,és ez aggasztott.Megérkeztem,pontosan előttem állt a nyitott vaskapu amit csak az óra kezdetekor szoktak bezárni,az udvaron egy lélek se volt csak hatalmas pocsolyák akarták megakadályozni a száraz bejutást az épületbe.A gumicsizmának hála,én aggodalom nélkül végig gyalogolhattam a kissé mély víztengereken és a lábam végig száraz maradt.Amikor beléptem a hatalmas épületbe,a szokásos enyhén fülledt levegő fogadott,a cipős rekeszemhez siettem ,és átvettem a váltócipőm majd, a rekesz kulcsát a táskám mélyére süllyesztettem.Elindultam felfelé az osztályterembe,itt a folyosókon már jóval több diák tartózkodott.Mindenki kettes - hármas csoportokban beszélgetett,és amikor elhaladtam mellettük az előbbi hangos társalgás átváltott vad suttogásra.Nem tudtam,hogy rólam beszéltek e,vagy csak olyan dologról amit nem hallhattam de nem is foglalkoztam ezzel sokáig.Pár percen belül megérkeztem a terembe és helyet foglaltam.A légkör szokatlanul furcsa volt,mintha egyszeriben mindenki sokkal távolságtartóbb lett volna mint eddig.Érdekes módon ugyanúgy sugdolóztak a többiek mint a folyosón lévők,és ezúttal senki sem jött a házimért.Vajon mi történhetett?Mélyen a gondolataimba merültem,még az sem zavart fel hogy az óra megkezdődött.Lehetséges hogy én csináltam valami rosszat?Azért viselkedik így mindenki?Nem értem.Ilyesmi még sohasem fordult velem elő azelőtt, éppen ezért fogalmam sem volt mit tehetnék.Az idő mondhatni észrevehetetlenül gyorsan telt,amikor magamhoz tértem már az utolsó óra következett.Testnevelés.Nem mondanám hogy utáltam volna ezt az órát,sőt volt amikor kifejezetten szerettem,de jelenleg ilyen baljós körülmények között nem igazán volt hozzá hangulatom.Mindenesetre igyekeztem hogy minél hamarabb elkészüljek,átvettem az egyen melegítőt.Ami jelen esetben egy térdig érő testhezálló fekete nadrág , és egy rövid ujjú bő rózsaszín póló volt.Elsőnek jöttem ki az öltözőből,miután anya talizmánját jól elrejtettem a tornazsákom mélyére.Mégis,még mindig ott motoszkált bennem az a rossz érzés,és nem hagyott nyugodni.Megkezdődött az óra,ma a röplabda volt terítéken ami mondhatni egész tűrhetően ment.Csak az volt a nehéz hogy szinte végig én játszottam,a csapattársaim állandóan a hátam mögött sugdolóztak.Csapatcsere volt,így végre egy kicsit kifújhattam magam,mivel eléggé kimelegedtem ezért visszamentem az öltözőbe hogy egy kicsit lehűtsem magam.Ám amikor a cuccomhoz mentem szemeim tágra nyíltak az idegességtől,a tornazsákomból minden ki volt ömlesztve a padra.A ruháim szétgórva az üvegem a földön a táskám mellé ledobva.Odaszaladtam,gyorsan áttúrtam a ruhákat,még a cipőmbe is belenéztem ,de a talizmán amit oly nagy becsben tartottam nem volt sehol!